2008. augusztus 14., csütörtök

Görkori - a kezdetek

Az első lépést a legnehezebb megtenni. Megtettem. Megvettem a görkorit. Ettől a ponttól fel vagyok készülve arra, hogy össze leszek zúzva, horzsolások mindenhol, fájdalmak, szenvedés, a talajjal való ismerkedés, stb.
1. fázis: Rengeteg kérdés: Rajtam van a kori, nem csinálok semmit, miért gurulok mégis hátrafelé? Következő kérdés, vajon mi fog megállítani? Mikor? Mennyire fog fájni?
2. fázis: Állok. Megpróbálok elindulni. Ki fog megállítani? Mikor? Mennyire fog fájni?
3. fázis: Megyek. Barátunk a hátsóajtó és a kertkapu. Gurulunk ide és oda. Földet nézzük. Ohh, egy szárnyashangya, közepén guruló kerék kettévágta szegényt. Vajon mikor? A veréb felkapja. Milyen ügyes, hogy el tud repülni előlem, különben kettős gyilkosság miatt nem aludnék.
4. fázis: Nagyon fáj. Fáj a talpam, fáj a bokám, fáj a lábszáram, fáj a térdem, fáj a csípőm, fáj a hasam. Más nem.
5. fázis: Mostmár nagyon megy. Annak ellenére, hogy hirtelen mozgások törzzsel előre-hátra életem megmentése érdekében, kapálózások elképzelhetetlen irányokban, kimerészkedek az utcára.
6. fázis: A harmadik segges után beismerem, hogy mégiscsak a 3. fázisnál járok, és vissza a kertkapuhoz, és a hangyáimhoz.
Összegzés: Nagyon fáj.

FOLYT. KÖV.: ITT!

Nincsenek megjegyzések: