Honlapajánló

Valamelyik nap egy internetes hirdetés ugrott be a képernyő közepébe. Illetve ez minden nap megtörténik, de most egy könyv ajánlása volt, mégpedig azzal a csábító szöveggel, hogy olvass bele. Ettől jobbat elképzelni sem tudok, minthogy otthonról a gép elől beleolvashatok egy könyvbe. A könyvesboltban ott a sok zavaró ember, a külső ingerek nem hagynak elmélyedni az olvasmányban, illetve mindig azon szorongok, hogy már biztos néz az eladó, hogy nézd már a bunkó parasztját, nem veszi észre, hogy ez nem könyvtár??? Ráadásul még el is kell menni odáig, és persze vagy elkezdek izzadni a kabátomban, vagy éppen a Tesco-ból jöttem meg 6 szatyorral.

Szóval a feszengések elkerülése végett, ha az interneten bele lehet olvasni egy könyvbe, az már maga a gyönyör.

Így találtam rá erre a könyvre is (vagy ő rám), aminek van egy ideiglenes weboldala. Igen, sajnos csak ideiglenes, de én remélem, hogy fennmarad örökre, mert nagyon sajnálnám, ha ezt valaki nem olvasná el.

Ha mégis eltűnne ez az oldal, valamit le kell írnom róla az utókor számára, mert hatalmas értékvesztésbe keverednénk.

Ahogy megnyitom az oldalt, egy nagyon kedves nő mosolyog rám jó indulatúan is csak 20 centi hosszúságú szoknyában, olyan mellekkel, hogy előbb annak vizsgálásával kell töltenem 2 percet, aztán újabb 3 perc a bárgyú mosoly feldolgozása.

Ő az "írónő".

Hogy nehogy valaki félreértse, hogyan is jöhetett létre a könyv, a kezdetekben leszögezik, hogy ez a könyvkiadó magánvállalkozás, és csak ezért a könyvért jött létre. (Tehát senki ne várja Oscar Wilde feltámadását.)

Következő képen az "írónő" (azt hiszem bátran nevezhetjük annak) Noszály Sándor(a nagy Ő, ha vki nem tudná) és Molnár Anikó (VV Anikó, vagy valami hasonló) társaságában mosolyog boldogan, akik megígérték, hogy el fogják olvasni a könyvet. (Hogy megtették-e, csak a Jóisten tudja, de Őt most nagyon ízléstelen lenne belekevernem...)

Ezek után tévedhet a szemünk a bal oldalra, ahol egy egész menüsor van.

Megtudhatunk mindent az Írónő életéről, többek között, hogy zöld szeme van, és vörös haja. - mint nélkülözhetetlen információt

Továbbá azt is megtudhatjuk, hogy kiforrott egyéniséggel tért vissza a köztudatba azok után, hogy a közönség a Nagy Ő Timijeként ismerhette meg.

Korábbi tapasztalatait ebben a könyvben írta meg, és most idéznem kell, mert puritán szavaim csak elrontanák az élményt, amit Ő nekünk adhat:

"így Novoszky Nikoletta vicces, fordulatos történetén keresztül mutatom be, milyen buktatókkal kell szembenéznie egy fiatal nőnek, aki csupán egy társra vágyik, de közben szembesül azzal, milyen az igaznak hitt, de közben hamis barátnő, milyenek a nős férfiak, akik folyamatosan az önálló csajokra vadásznak, és mennyire rögös egy független, húszas évei végét taposó fiatal lány élete. "

És már láthatjuk is a remekbe szabott frappáns, és mindent összefoglaló címet, amit ugyan nagyon nehéz találni, de mégis sikerült: Ágyak és Vágyak.

Ezek után - ahogy a hangulatunk a tetőfokára hágott - BELEOLVASHATUNK!

3 nagyon vicces kis történet tárul elénk, amit azt hiszem bűn lenne összefoglalni, mert odaveszne a pikáns humor, és a különlegesség teljes élménye.

Ha ezzel végeztünk, sajnos már csak az előre betervezett könyvek jegyzéke található, amik ugyan nem tudom miről fognak szólni, hiszen ez a könyv egy az egyben kimeríti Timi csodálatosan kalandos életét.

A galériából viszont felhívnám a figyelmet a 3. képre, mert én még mindig azon gondolkozok, hogy abban a ruhában hogy maradhatott benne a melle a dedikálás végéig.

Ezek után, jó szívvel ajánlom a honlapot mindenkinek, és irígykedő lélekkel, de csodálva adom tovább embertársaim javára, noha ezzel a blogomat felváltja a könyv oldala, de úgy érzem megéri felvállalnom ezt az áldozatot:

http://www.silvershark-productions.com/honlap.html

Timi! Legyél sokáig velünk!

Báró és Tarzan

Két kutyánk volt egyszerre. Két kan. Az egyik egy 60 kilós bernáthegyi-kuvasz kereverék, Báró. Örökölte a bernáthegyiek iszonyat méretét, és súlyát, valamint a kuvasz mérhetetlen hamisságát. Gazdáival, és a gyerekekkel olyan volt mint egy kezes bárány, de ha egy idegen akart belépni, az az életével játszott. Kölyökként került hozzánk azzal a jó szokással, hogy kinyírta a csirkéket.Sokmindenre megtanítottuk, szinte szavakból értett, és kommunkikált velünk, és egy idő után a megkopasztott csirke felett őrködött, nehogy a macskák elvigyék, csak azért, mert Édesanyám megkérte rá. Mikor újra kiment, a csirke sértetlenül volt a tálban. Egyetlen dolgot nem tudtunk megváltoztatni, hogy akár ölés árán is, de megvédjen minket.

Ugyanekkor került hozzánk egy másik kölyök is, Tarzan, akiben semmi veszélyes nem volt, de nem is volt egy agytröszt. Agár vér volt benne, jóval kisebb, fele annyi súllyal és ésszel. Szerettük őt is, de egyértelmű volt mindenki számára, hogy súlynál és értelemnél fogva Báró az úr.

Egy ideig nem is volt semmi gond. Apró féltékenykedések mindkét félről, semmi különleges.

Aztán egy idő elmúltával Tarzan úgy gondolta, hogy fordítani kellene a dolgokon. Egy reggel arra mentünk ki, hogy Tarzan Bárónak ugrott. Félelmetes vonyítás, nyüszítés, agresszív hörgések közepette hamar kiderült ki az erősebb. Báró a torkánál fogva szorította a földre Tarzant, de az csak nem akarta megadni magát. Báró az ordibálásunkra elengedte, de Tarzan újra nekiugrott.

Ijedtünkben vízzel locsoltuk le őket, mire szétmentek.

Ezek után ügyeltünk arra, hogy külön legyenek zárva, de nem tudtuk elkerülni, valahogy átjutottak, és Tarzan újra meg újra nekiugrott Bárónak, és véres nyakkal végezte.

Nem számított, hogy Báró nagyobb, hogy okosabb, hogy mindig ő fog győzni, Tarzan mindig nekiugrott, és Báró sosem végzett vele. Talán mindig kapott egy újabb esélyt, hogy belássa, nem az ő pozíciója vigyázni ránk, mert ő nem tud.

Alkalmatlan volt rá, nem is akarta igazából, csak nem tudta elviselni, hogy valaki jobb. Újra és újra megkapta az esélyt, de semmi sem változott.

Ha hagyjuk befejezni a történetet, nyilván egy nap Tarzant ott találtuk volna élettelenül heverve a kertben. De ezt megelőzve elajándékoztuk egy olyan helyre, ahol nem volt másik kutya.

Ő a kutya....ember verzióban meg....ha nem érti...sajnos nem....