2012. október 31., szerda

Party

Nem vagyok egy gyakorlott rádió hallgató, így aztán nehezebben értesülök az újdonsült tehetségekről, mint mások.
Igen, néha úgy érzem jó lenne egy kis frissítés, de a kocsiba CD-t rakok, otthon meg gyerekordítást hallgatok.
Azért adódik néha lehetőség, hogy meghalljam az új slágereket, így sikerült felfedeznem ezt a számot is. Ami persze lehet, hogy már 5 éves, de amint mondtam, az nekem már újnak számít minden, ami az elmúlt 15 évben megjelent.
Hitelességemet rontja az a tény, hogy épp szoliba mentem. Lehet ezt nem is kellett volna írnom, gyors magyarázkodásként annyit, hogy unom a "Jól vagy??? Nem kéne leülnöd? Olyan sápadt vagy!" kérdéseket, és egészséges emberi színért küzdök.
Tehát küzdelmeim közepedte hallottam a rádiót. Igen, hallottam, nem hallgattam. Néha a géptől nem, de ha "jobb" szám ment, a pultos csaj felhangosította.
Így történt ez ennél a számnál is, aminek logikáját követve, szerintem az a címe, hogy Party.
Ha nem ez lenne, én tényleg nagyot csalódnék a világban.
A zene...illetve amit néhányan annak hívnak, egy kedves lágy ritmussal kezdődik valahogy így: tucc, tucc, tucc. Oké, lehet tévedek, és így kezdődik: tucc, tucc, tucctucctucc.
Már tényleg nem emlékszek, annyira a szövegre koncentráltam, amikor egy kedves női hang elkezd...nem, nem énekelni, csak bemondani valamit a mikrofonba.
Az első szavakról lemaradtam, mert ekkor az agyam még erősen tiltakozott, de mivel fentebb ment a hangerő, kénytelen voltam hallani.
Innen már érdeklődve figyeltem, és ha valaki nem ismerné ezt a számot, szeretném megosztani ezt a pár sort vele, az általam készített műfordításban.
Hm...remélem nem okozok csalódást.
Tehát ha szakszerűen próbálom fordítani, valahogy így hangzott:
"Hétfő. Party. Kedd. Party. Szerda. Party. Csütörtök. Party. Péntek. Party. Hétvége. Hétvége. Hétvége. Party." Ez a rész többször is elhangzott, nem tudom, hogy a refrén volt-e, vagy nem, de pár tuccal később még hallottam valami ilyesmit: "én csak partizni akarok". A többit nem hallottam, mert megint lentebb vették a hangot, de azt hiszem, nem is volt olyan, hogy "többi".
Elgondolkoztam pár pillanatra, hogy vajon hogy születhetett ez a szám. Kell hozzá egy ember, aki biztosan gyűlöli a zenét, de van valamilyen ritmusgeneráló eszköze.
Keres egy csajt, aki ezeket rámondja, és közben azt érzi, hogy mekkora jó dolgot alkottak. Aztán elviszik ezt kiadni, hogy gazdagítsák a világunkat, mert lehet valaki nem tud még arról, hogy minden nap lehetne party. És végül, valaki kiadja. És aztán valaki megveszi. És aztán mi ezt hallgatjuk.
És ebből ők pénzt keresnek. És ez így tök jó.
Fűztem volna tovább az eszmefuttatásomat, amikor újabb tehetség bukkant fel immáron magyarul, és komolyan mondom, a dal, ami arról szólt, hogy szakítsunk, és legyünk túl az egészen, már szinte megváltásként jutott el a füleimig.
Ma is gazdagodtunk valamivel.

2012. október 29., hétfő

"Felvágták a nyelvét"...és tényleg

Lassan tényleg kórházi sorozat lesz, de mit csináljak, valami mindig adódik.
Ma a szájsebészet került sorra, és az eddigi tapasztalatok után végre kellemesen csalódtunk.
Na persze nem volt zökkenő mentes, de az már túl szép lett volna.
A történet ott kezdődött, hogy Botinak le volt tapadva a nyelvféke, illetve túlságosan elöl volt.
Ez szemmel látható volt a mai napig, mert amikor kidugta a nyelvét, mintha középen egy cérna húzta volna vissza, és nem hegyesen, hanem picit kétfelé állt. Gyanítom, hogy ezért nem tudott ő rendesen szopizni, és a cumis üveget is inkább rágja, a kanállal való evésnél meg nagyon furán nyalábolja be a hamit. Sajnos eddig nem került sor a beavatkozásra, de most 5 hónaposan újra feltűnt a háziorvosnak, ahol Boti üvöltött a kis letapadt nyelvével, így megkaptuk a beutalónkat a szájsebészetre.
A "nyelv felvágása" nem vészes dolog, csak egy nyisszantás és kész. Ennyi amit tudtunk róla, és persze egy eset se egyforma, de kis sírás, kis vérzés, és vége.
Nincs min aggódni. Mondhatják nekem, mivel én az előző napokban szinte lassított felvételként éltem át, hogy Bobó elkezd üvölteni attól, hogy lefogják, és majd jól kifeszítik a száját, és szerencsétlen gyereknek "felvágják" a nyelvét, és majd ömlik a vér, és napokig sírni fog, és engem kizavarnak, hogy anyuka ne legyen itt, és mindenki üvölt, mindenki retteg, és a szíve miatt nehogy rohamot kapjon, és jajjj.
Ezzel a lelkülettel eldöntöttem, hogy inkább az apja vigye be, és ha bármi furát észlel, pl durvák stb, akkor jöjjön ki, ne engedje a nyiszálást.
Hát ez volt a nagy terv.
Elindultunk.
A kis ablaknál már nyújtottam is a beutalót.
- Időpontjuk van?
Hm....természetesen nincs, mert a háziorvos azt mondta, hogy ide nem kell időpontot kérni.
-Akkor menjenek át a kórház másik végébe, és ott kérjenek időpontot.
Mivel csak a hordozóban vittük Botit, és majd' leszakadt a kezünk, fújt a szél, és kb 3 fok volt, így nem nagyon kaptam az ötleten, és kértem egy telefonszámot, közben megemlítettem, hogy csecsemővel nem fogok futkározni. Nem örültek nekem kimondottan, de azért kaptam egy mellékszámot. Telefonszámot nem (minek az), de mint rutinos kórház hívogató, már beírtam magamnak a kiskönyvbe.
Fel is vették hamar, és miután magamban már kidühöngtem minden energiámat, elmondtam, mi a szitu, és hogy 12 km-ről jöttünk be, csecsemőről van szó, nem szeretnék órákat itt ülni.
Fél 11-re adott időpontot, ekkor pont fél 9 volt. Ebben a pillanatban némán durrant egyet az agyam, de aztán a hölgy hozzátette, hogy az asszisztensnek szóljak, biztos be fognak hívni. Végre valami bíztató.
Gyorsan a folyosó végére vágtattunk, és pont nyílt is az ajtó.
A hölgynek elhadartam, hogy csak fél 11-re van időpontunk, stb. stb.
Rendes volt, azt mondta, megcsinálják.
Kb 2 percet várhattunk, amikor már szólítottak is, és mi meg mentünk. Mindhárman.
Ennyit arról, hogy én nem megyek be.
Elmondtuk, hogy miért jöttünk, és említettem a betegségét is, biztos ami biztos.
Bent mindenki olyan nyugodt volt, hogy én is teljesen megnyugodtam.
De azért, hogy érezzük a hely hangulatát, a mellettünk levő székben ülő csajnak épp egy bazinagy véres gézt szedtek ki a szájából, hál' Istennek nem ordított, csak némán tűrte.
Közben a doki csajt figyeltem, aki odament a másik beteggel foglalkozó orvoshoz, és megkérdezte, hogy mi hogy legyen Boti gyógyszere és betegsége miatt.
Amíg őket figyeltem, már apjukat leültették a "fogorvosi" székbe, Botit az ölébe fogta, és 3 középkorú hölgy nagyon kedvesen gügyögött Bobónak, hogy eltereljék a figyelmét.
Aztán megjelent a doki, a nővérkék a gügyögés közben lefogták Boti kezecskéit, fertőtlenítés, aztán előkerült egy olló, megkezdődött a szájba turka, ezzel együtt a sírás, olló szájba, nyissz-nyassz, anya elfordul, meghal, szenved, rosszul van, és kész.
Kb 10 másodperc volt az egész, felvettem gyorsan Botit megnyugtatni, de nem volt az a vérfagyasztó sírás, lehet még annyi se, mint egy oltásnál.
A nyállal együtt jött vér is a szájából, na nem sok, de persze hogy összekente magát.
Az ölemben azért visszanézett a mosolygó nővérkékre, nem sírt, csak legörbülő szájjal ennyit mondott nekik: "hábűűűűűű", és ezzel végeztünk is.
Kint megvártuk, amíg teljesen elállt a vérzés, és ezzel a nyűgösség is, fél óra múlva már semmi nyoma nem volt, hogy bármi is történt volna ma.
Csak anya és apa fáradt el....de nagyon.