2017. november 18., szombat

Igazi Ajándék

Egy 8 éves kislány.
Tehetséges.
Furulyázik.
Minden nap gyakorol. Délután a suliban. Ha kell, ha nem, meg akarja mutatni, mit tud.
Kiáll az osztály elé ragyogó szemekkel, előveszi a két pici kezét, és a levegőben elkezdi játszani a dallamot.
Tökéletes ritmussal, és minden hangot jó helyen "fog le". De néma marad.
Némán furulyázik, mert nincs hangszere.
Hogy miért, az igazi okot én nem tudhatom. Szegénység? Nemtörődömség? Nem az én tisztem megítélni. Én csak annyit tudok, hogy egy furulyás gyermek hangok nélkül játszik dallamot.
Pár hete nézem, de nem bírom. 
Következetlenség, hogy én, mint tanító, vegyek egyet egyetlen gyereknek, a többi 24-nek meg semmit. 
Mégis elhatározom magam. Mindegy, hogy milyen tanító leszek...ember vagyok.
Írok pár embernek....és pár órán belül jön a válasz:
3 furulya van...keressek még furulyázni vágyó szegény gyerekeket, mert itt bizony adni akarnak!!!
És még csak azt se tudjuk, kiét adjuk, mert mindenki ADNI AKAR!!!
Lelkek gyógyulnak. A kislányé, aki megkapja azt, amiről álmodni sem mer. Az enyém, mert adhatok. És azoké, akik adni akarnak, mert nekik is szörnyű gyerekkoruk volt.
Nem egy nagy ajándék. Pár ezres tétel. Mit jelent egy gyermeknek?
Én remélem, hogy a legtöbbet. Többet a pénznél, és bármilyen földi értéknél. Hogy továbblendíti majd őt a következő éveken, hogy érdemes tovább menni, hogy nem süllyed meg ott, ahol a jelenlegi helyzete tartja.
Ez Ajándék. Igazi ajándék. Nem pénz, nem 10ezres játék. Ez olyan, ami talán a szívébe vésődik. Mi pedig imádkozunk, hogy a mag kikeljen, és gyümölcsöt teremjen.
Kedves drága kislány! Az Isten küldte ezt az ajándékot ismeretlen anyák kezein keresztül. Használd, ahogy csak tudod!
Mi meg köszönjük, hogy rajtunk is segítettél!


Nincsenek megjegyzések: